A Tablóadatbázisban szereplő pápai középfokú iskolák
áttekintő bemutatása.
A Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája
Pápa legrégebb óta működő oktatási intézménye a Pápai Református Kollégium. Az iskolát a reformáció térhódítása idején, 1531-ben alapították. A Kollégium fennállása alatt, annak keretein belül, vagy ahhoz szorosan kapcsolódva, számos más intézmény is működött hosszabb-rövidebb ideig: gimnázium, teológia, jogakadémia, tanítóképző, nőnevelő intézet, kereskedelmi középiskola, internátus, konviktus, könyvtár, levéltár, múzeum, nyomda.
A Pápai Kollégiumnak voltak kiemelkedő és nehéz évei is. Nehéz időszaknak számított az Adásztevelre történő kitelepítés 31 esztendeje és az államosítás utáni 39 év. A hagyomány szerint az adászteveli évekből származik a Kollégium címerében szereplő eperfa. A kis falusi iskolában ugyanis nem fértek el a pápai diákok, ezért egy terebélyes eperfa alatt folyt az oktatás. Nagy Mihály volt az iskola rektora a száműzetés alatt.
A Kollégium a fénykorát a reformkorban élte. Az 1841/42-es tanévben e falak között tanult Petőfi Sándor, Jókai Mór és Orlai Petrich Soma is. Olyan kiváló tanárok tanítottak, mint Mándi Márton István, Tarczy Lajos, Bocsor István, Kerkapoly Károly és Váli Ferenc.
A Kollégium Gimnáziuma a rendszerváltoztatást követően (1991) újra megnyílt és látványos fejlődésnek indult.
1998-ban dr. Vladár Gábor dékán vezetésével újraindult Pápai Református Teológiai Akadémia is. A Kollégium legfiatalabb tagja az 1999-ben alapított Tánc–Lánc Művészeti Alapiskola. 2013-tól hivatalos neve Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája.
Az intézmény igazgatói:
Bujáki Miklós (1991–1994)
dr. Kálmán Attila (1994–2004)
Korsós Bálint (2004–2007)
Kovács Dániel (2007–2011)
Kovács Péter megbízott igazgató (2011–2013)
Gránásiné Bácsi Tünde (2013– )
Türr István Gimnázium és Kollégium
A város másik nagy múltú iskolájának elődje a pálos-bencés gimnázium volt. A pálos gimnáziumot gróf Csáky László, Pápa város zálogbirtokosa hozta létre 1638-ban a katolikus megújulás érdekében. A „fehérbarátok” hitéleti sikereiket példamutató magatartásuknak és szellemi felkészültségüknek köszönhették. Az algimnáziumban eredményes pedagógiai munka folyt. (1660-ban 100 tanulója volt a pálos iskolának.)
Miután a pálos rendet II. József feloszlatta, 1786 és 1806 között pálos tanárokkal ugyan, de állami (városi) iskolaként működött, majd 1806-ban a pannonhalmi bencés rend irányítása alá került. A kiváló tanárok (pl. Vaszary Kolos, Kalmár Gusztáv, Kelemen Krizosztom) kiváló tanítványokat neveltek (pl. Deák Ferenc, gróf Esterházy Pál, Sulyok Dezső, Cziráki Lajos).
Az iskola harmadik korszaka az államosítással kezdődött 1948-ban. Első igazgatója a bencések egykori civil tanára, Galánthay István lett. 1951-ben felvette Türr István nevét. A fiúgimnáziumként működő intézmény 1963-tól lett koedukált iskola. 1974-ben a gimnáziumi képzés mellett beindult az óvónői szakközépiskolai képzés is, amit 1994-től a pedagógiai szakközépiskola váltott fel. 1992-ben a megyében elsőként indították újra a nyolcosztályos gimnáziumi képzést (kisgimnázium).
Az iskolában jelenleg három iskolatípus működik: nyolc évfolyamos és négy évfolyamos gimnáziumi képzés (nyelvi előkészítővel), valamint az Arany János Tehetséggondozó Program a vidéki, hátrányos helyzetű, tehetséges tanulók számára.
Az intézmény igazgatói:
Galántai István (1948–1968)
Borbély Sándor (1968–1974)
Varga József (1974/75. tanévben megbízott ig. 1975–1990)
Gruber Marianna (1990–2010)
Németh Zsolt (2010– )
Petőfi Sándor Gimnázium
Az iskola jogelődje az 1864-ben alapított irgalmas rendi Ranolder Intézet. A Ranolder János, veszprémi püspök által alapított intézetben kisdedóvó, elemi népiskola, polgári leányiskola, leánylíceum, és tanítónőképző is működött.
A római katolikus leánylíceum és tanítónőképző intézete az 1948-as államosítása után a város első leánygimnáziumaként folytatta munkáját. Kezdetben az egykori Zárda épületében maradhatott az iskola. Igazgatója húsz éven keresztül a legendás hírű Bulla Andor volt.
1951-ben Zrínyi Ilona nevét vette fel az intézmény. 1952-ben a Református Gimnázium épületébe költöztették át, és ismét új nevet kapott: Petőfi Sándor Leánygimnázium.
Négy évtizedet töltött a Március 15. téri épületben, ahol működött mezőgazdasági, majd egészségügyi szakközépiskola is a gimnáziumi osztályok mellett.
A rendszerváltoztatás után Pápa város Önkormányzata lehetővé tette a Református Gimnázium újraindítását ugyanabban az épületben, ahol 1952-ben megszűnt, és ahol a Petőfi Gimnázium működött. Négy éven keresztül a két iskola osztozott az épületen.
1994-ben állami támogatással a Petőfi Gimnázium teljesen új épületbe költözhetett a Várkertben, ahol a mai napig működik.
Jelenleg egy angol-magyar két tanítási nyelvű, egy általános tantervű és egy emelt szintű német és egy természettudományi tagozat keretei között folyik az oktatás.
Az intézmény igazgatói:
Bulla Andor (1948-–1968)
Tallai Ferenc (1968–1989)
Varga Géza (1989–1999)
Huszár Endre (1999– )
Pápai Gazdasági Szakközépiskola és Kollégium
Az intézmény jogelődje 1939. szeptember 1-jén kezdte meg működését a nagyhírű Pápai Református Kollégium tagozataként. Az egykori református kereskedelmi iskolát valós társadalmi igények hozták létre. A népszerű iskola középfokú végzettséget adott. Az intézmény leghíresebb növendéke Nagy László költő és műfordító volt.
Az iskola az 1948-as államosítás után vált önállóvá, de csak 1957-ben költözött mai helyére, a volt Állami Tanítóképző épületébe. A szakközépiskolai képzés jellege többször változott. Ezt tükrözik a névváltozások: Kereskedelmi Iskola (1939–48), Közgazdasági Gimnázium (1949–1950), Közgazdasági Középiskola (1950–1952), Közgazdasági Technikum (1952–1964), Közgazdasági Szakközépiskola (1964-től). Az iskola 1958-tól viselte Jókai Mór nevét annak bizonyságául, hogy az intézmény a Református Kollégium utódjának tekintette magát.
A 60-as években megindult a levelező oktatás. Kihelyezett levelező tagozat működött Devecserben és Sümegen is. A levelező tagozatok 1968-ban megszűntek.
A hetvenes évek elejére az iskola szervezetileg megerősödött, kiforrottabbá vált. 1978-ban közös igazgatás alá került a Pápai Gépíró és Gyorsíró Iskolával, új neve Jókai Mór Szakközépiskola Gépíró és Gyorsíró Iskola.
1987-ben a középfokú közgazdasági szakképzést megújító kísérlet indult az intézményben. A kísérlet fő iránya: a speciális képzés csökkentése, új tantárgyi és tantervi struktúra kidolgozása az általános közgazdasági szakképzés megvalósítása érdekében.
A kilencvenes években ez a kísérlet már oktatási formává vált. Az 1990-es évek közepén a közgazdasági szakközépiskolák országos rangsorában a harmadik helyen állt. Napjainkban a szakközépiskolai képzés során a tanulók matematikát, idegen nyelveket és informatikát emelt óraszámban tanulhatnak. A tanulmányi idő alatt ECDL számítógép használói jogosítványt, illetve EBCL-oklevelet szerezhetnek. Ez utóbbi az Egységes Európai Gazdasági Oklevelet jelenti, melyet az Európai Unió összes tagállamában elismernek. Ezen kívül az iskola a Budapesti Gazdasági Főiskola bejelentett nyelvvizsgahelye, valamint a mérlegképes könyvelő és a pénzügyi ügyintéző képzés képzőhelyeként működik.
2008-ban a fenntartó önkormányzat összevonta a Batthyány Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképzővel Szakközépiskolával. Az összevont intézmény neve Pápai Gazdasági Szakképző Iskola és Kollégium lett. Az összevonás ellenére mindkét tanintézet őrizte saját hagyományait és szokásait.
Az intézet 2014/15-ös tanévben ünnepelte működésének 75. évfordulóját.
2015 szeptemberétől a hazai szakképzés átalakítása miatt a Nemzetgazdasági Minisztérium lett a fenntartója és új neve a Pápai Szakképzési Centrum Gazdasági Szakközépiskolája és Kollégiuma.
Az intézmény igazgatói:
Fejes Zsigmond (1939–1941)
Rab István (1941–1945)
dr. Sándor József (1945–1949)
Czuhavölgyi László (1949–1972)
Andó József (1972–1977),
Erdő Imre (1977–1997)
dr. Karaszi Mihály (1997–2002)
Unger Tamás (2003–2011)
Karnerné Pethő Katalin igh. az SZMSZ szerint látta el az igazgatói feladatokat (2011–2013.)
Békefi Imre (2013. márc. 25. – júl. 31.)
Karnerné Pethő Katalin mb. igazgató (2013. aug. 1. – 2014. aug. 15.)
Bódis Regina Andrea mb. ig. (2014. aug. 16. – )
Gyors és Gépíró Iskola
1939-ben magániskolaként kezdte meg a működését Gáti Samu vezetése alatt. 1952-ben államosították, de megtartotta önállóságát. A Petőfi Sándor Gimnázium első emeletén kapott helyet, s ettől kezdve új nevet viselt: Állami Gépíró, Gyorsíró és Irodakezelő Szakiskola. Itt 1961-ig működött, majd 1971-ig a Várkastély egyik szárnyába került. 1971-ben a Gyurátz Ferenc utca 1. szám alatti épületben, az egykori evangélikus elemi iskolában nyert elhelyezést.
1978-tól a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolához csatolták, de maradt a korábbi helyén, csak 1985-ben költözött a szakközépiskola épületébe. A két évfolyamos iskola évfolyamonként 2–2 osztállyal működött. A szaktárgyak (gyorsírás, gépírás, magyar nyelvtan) oktatását kibővítették közismereti tárgyak (matematika, fizika, jogi ismeretek, számítástechnika) tanításával.
Az itt végzett tanulók elhelyezkedési esélyei nem voltak túl jók. Egyre csökkent az igény a képzés iránt, majd az 1995-ben ez az iskolatípus megszűnt.
Az intézmény igazgatói:
Gáti Samu (1939–1971)
dr. Somogyi László (1971–1978, az átszervezés után igazgatóhelyettes 1979-ig)
Gáti Samuné igazgatóhelyettes (1979–1985)
Agócsné Varga Zsuzsanna igazgatóhelyettes (1985–1995)
Batthyány Lajos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium
A 19. sz. végén egyre többen ismerték fel, hogy az ország mezőgazdasági fejlődésének elengedhetetlen feltétele az oktatás. Veszprém megyében az illetékesek már 1880-tól szorgalmazták a Földmíves Iskola felállítását. A pápai iskolát 1892-ben alapították. A képzésben fontos szerepe volt a gyakorlati oktatásnak.
A Földmíves Iskolát, Mezőgazdasági Altisztképző (1911), majd Királyi Mezőgazdasági Szakiskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás (1929) váltotta. Az oktatás célja ekkor önálló kisgazdálkodók (magán parasztgazdák) és nagybirtokok gazdasági altisztjeinek képzése, mintagazdaságok fenntartása, szaktanácsadás volt.
1945 után a szakiskolai képzést felváltja a középiskolai. A kitelepített komáromi mezőgazdasági iskola diákjai és tanárai jöttek Pápára, így indult meg a tanítás. Az igazgató dr. Koperniczky István volt.
Története során kétszer került fenyegető közelségbe az intézmény megszűntetése. 1946-ban Veszprémbe akarták áthelyezni, két évvel később elvitték a harmadik osztályt Székesfehérvárra. Az osztály tanulói ott is érettségiztek. 1945–59 között Mezőgazdasági Szakiskola, 1959–71 között Mezőgazdasági Technikum, 1968–81 között Mezőgazdasági Szakközépiskola, 1978–1991 között szakmunkásképzési célú szakközépiskola. Egy rövid időre (1955–1962) között újra indították a szakiskolai képzést is („KISZ-iskola” néven volt ismert), ahol főleg brigádvezetőket képeztek. Az ötvenes évek közepén levelező oktatást szerveztek felnőttek részére, amelynek 1959-től kihelyezett osztályai is voltak (pl. Lovászpatona, Nagyalásony, Lázi, Zirc, Marcaltő, stb.)
1966-tól mezőgazdasági szakmunkás képzést, 1970-től élelmiszeripari szakmunkás képzést indítottak. Átvették a Közgazdasági Szakközépiskolától a szakmunkás osztályokat is. 1970-ben a húsfeldolgozó osztályt, 1978-ban a kereskedelmi szakmunkásképző osztályt – ez a képzési típus az élelmiszerbolti és vegyesbolti eladók, ruházati és háztartási felszerelési eladók képzését szolgálta. 1980-ban állattartó telepi gépészképzés indult. A sütőipari szakmunkásképzést 1981-ben, a pék-cukrász és a lótenyésztő szakmunkásképzést 1995-ben indították. A kilencvenes évek közepén érettségire épülő kereskedelmi technikus képzést is szervezett az intézmény. A 2003/2004-es tanévtől indultak a vendéglátóipari képzések (pincér és szakács), szakközépiskolai és szakiskolai keretek között. Érdekes adat, hogy 1961-ben, a felsőfokú technikumok létesítésekor Pápa neve is felmerült lehetséges székhelyként, azonban a városunkba szánt iskola végül Kaposvárra került (ma Kaposvári Egyetem Állattenyésztési Kar). A rendszerváltoztatáskor a tantestület kezdeményezésére az iskola felvette gróf Batthyány Lajos nevét.
2008-ban a fenntartó önkormányzat összevonta a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolával. Az összevont intézmény neve Pápai Gazdasági Szakképző Iskola és Kollégium lett. Az összevonás ellenére mindkét tanintézet őrizte saját hagyományait és szokásait.
2013 nyarán a Vidékfejlesztési Minisztérium kezelésébe került az iskola, így újra önálló intézmény lett Pápai Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola néven.
Jelenleg szakközépiskolai és szakiskolai képzés folyik négy (mezőgazdasági, élelmiszeripari, kereskedelmi és vendéglátóipari) szakmacsoportban.
Az iskola 2014 októberében ismét felvette Batthyány Lajos nevét (Batthyány Lajos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium).
Az intézmény igazgatói:
Székely István (1893–1900)
Tar Gyula (1900–1923)
Kállai Ödön (1923–1925)
Németh Jenő (1925–1932)
Szabó János (1932–1936)
Véniss Gyula megbízott ig. (1936–1937)
dr. Koperniczky István (1937–1943)
dr. Ajtay Ferenc (1943–1945)
Ambrus János (1946–1948)
Takács Béla (1948–1958)
Hajdu Lajos (1958–1971)
Jankovits Kálmán (1971–1983)
Sándor Antal mb. ig. (1983. szeptember-december)
Dreisziger József (1984–2003)
Kecskeméti Benő (2003–2008)
Unger Tamás (2008–2011)
Karnerné Pethő Katalin igh. SZMSZ szerint (2011–2013)
Békefi Imre mb. ig. (2013– )
Acsády Ignác Szakképző Iskola
Pápán mindig fontos kérdés volt az iparoktatás, hiszen a tisztes iparűzés sok családnak biztosított megélhetést évszázadokon keresztül. Varga Gábor építész 1874-ben magán-rajziskolát nyitott a Barát utcában, ahol kezdetben főleg építőiparosok oktatása folyt. Folyamatos működtetését Zimmermann János, pápai születésű német gépgyáros támogatta.
Az általános tanoncoktatás 1883-ban vette kezdetét a városban. Ennek közvetlen előzménye az volt, hogy gróf Zichy Jenő és M. Péterffy János miniszteri biztosok országos körútjuk alkalmával Pápán is a tanoncoktatás fontossága mellett érveltek. A városban élő iparosok eleinte bizalmatlanok voltak a tanoncok kötelező iskolai oktatásával szemben, de a városi közgyűlés kiállt az iparostanonc iskola ügye mellett. Miután pedig az 1884. évi XVII. tc. a tanoncok iskoláztatását kötelezővé tette, beiskolázásuk elől elhárult minden akadály.
Az intézmény folyamatosan fejlődött, de az 1900/1901-es iskolai értesítőben, első ízben szerepelt, hogy nincs saját épülete. Az Ókollégium három tantermében folyt ekkor a tanítás.
Az 1910/11-es tanévben új épületbe költözött az intézmény. A város erre a célra megvásárolta az Anna téren található Matkovich-féle házat.
Az első világháború évei komoly nehézségeket okoztak: az iskola épületét kórházzá alakították át, a tanulók létszáma jelentősen csökkent, az oktatók közül többen katonai szolgálatot teljesítettek. A válságos évek után az Ipari Tanonciskola ismét folytatta működését.
A VKM (Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium) 4504/1936. sz. rendeletével az iskolát szakirányú ipariskolává minősítették. Ez előrelépést jelentett az iskola életében.
Az intézmény 1948-as államosítása után Pápai Állami Szakirányú Iparitanuló Iskola néven folytatta munkáját. A második világháború után Pápán az ipariskola kezdte meg elsőként az oktatást. A legfontosabb szakmák ekkor a csizmadia, hentes, fazekas, kádár, kékfestő, kefekötő, pincér, szűcs, kötélgyártó voltak.
1952-ben a Munkerőtartalékok Hivatala, 1959-től pedig a Munkaügyi Minisztérium felügyelete alá került az iskola. Ekkortól MüM 304-es Szakmunkásképző Intézet volt a neve. A fokozatosan emelkedő tanulólétszám miatt ismét nagyobb épületre volt szükség.
Az 1970/71-es tanévben költözött új épületbe az Erkel Ferenc utcában. Az iskola területén önálló tanműhelyekkel kezdődött meg a tanítás.
1988-ban vette fel az iskola Acsády Ignác agrártörténész nevét. Ettől az évtől indultak a szakközépiskolai képzések általános villanyszerelő, gépszerelő és ruhagyártó szakon, melyhez 1995-ben a faipari és 1996-ban a gázipari képzés csatlakozott. A végzős szakmunkástanulók legjobbjai 1994-től a szakmunkások szakközépiskolája kétéves nappali tagozatán szerethetnek érettségi bizonyítványt.
Napjainkban a szakmunkásképzés mellett szakközépiskolai és 1993-tól technikusi képzés is folyik.
Az iskolában a következő szakmákat oktatják: az építészet szakmacsoportban kőműves, festő, mázoló és tapétázó, faipari szakmacsoportban bútorasztalos, bútoripari technikus, elektrotechnika-elektronika szakmacsoportban villanyszerelő, erősáramú elektrotechnikus, könnyűipar szakmacsoportban női szabó, ruhaipari technikus, szolgáltatás szakmacsoportban fodrász, gépész szakmacsoportban mezőgazdasági gépszerelő, gépjavító, hűtő- és klímaberendezés szerelő, karbantartó, vízvezeték- és vízkészülékszerelő, közlekedés szakmacsoportban autószerelő, karosszérialakatos. 2015 szeptemberétől a Nemzetgazdasági Minisztérium a fenntartója és a Pápai Szakképzési Centrum Acsády Ignác Szakképző Iskolája néven működik tovább.
Az intézmény igazgatói:
Szelestey Lajos (1883–1885)
Sebestyén Dávid (1885–1895)
Herz Dávid (1895–1920)
Sinkó Pál (1920-1921)
Klenner József (1921–1922)
Horváth István (1923)
dr. Bodolay Jenő (1923–1948)
Závory Zoltán (1948–1951)
Németh Gyula (1951–1954)
Borbély József (1954–1957)
Horváth József (1957–1960)
Orosz Ferenc (1960–1964)
Dudás István (1964–1987)
Takács Pál (1987–2007)
Kemény Éva (2007–2014)
Dr. Császár Éva
Pápai Állami Tanítóképző Intézet
A tanítóképzés pápai története, illetve annak kezdetei szorosan kapcsolódnak a református kollégium működéséhez. A dunántúli református egyházkerület vezetői indították el a szervezett tanítóképzést városunkban. 1849-ben külön tanszéket állítottak fel a nevelés és oktatás részére. 1886-ban önálló tanítóképzőt hoztak létre, amely rövid ideig működött, anyagi okok miatt 1890-ben megszűnt.
Az intézmény megszüntetése újra felhívta a figyelmet a képzett tanítók hiányára. Újabb egyeztetések következtek, és 1896-ban döntés született az Állami Tanítóképző Intézet felállításáról. Épület hiányában a református Ókollégiumban kezdte meg működését az intézet. 1900-ban költözött új, saját épületébe (ma Pápai Gazdasági Szakközépiskola és Kollégium székhelye) és kisebb kitérőkkel egészen a megszűnéséig ott működött.
Az iskola a hat évtizedes működése alatt több ezer tanítót képzett az ország népiskolái számára, akik közül sokan a tanítói diplomára építve egyes tudományterületek szakértőivé is váltak. Olyan neves emberek tanítottak az intézményben többek között, mint Pethes János, Csoknyay József, Fonay Tibor, Csekő Árpád, Varga Dezső, Biczók Ferenc, Tölgyes László, Cziráki Lajos, Barcsay Tibor, Lux Ibolya és Khell Zoltán.
Nemzedékeknek adták át a kor leghaladóbb általános és szakmai műveltségét, formálták a tanítójelöltek személyiségét, jellemét.
A tanítóképző fennállása alatt többször is tervezték a képzés továbbfejlesztését. Paradox módon egy ilyen „fejlesztési” koncepció okozta az intézet megszűnését. A második világháború után több helyen pedagógiai főiskolát hoztak létre, amelyek a felső tagozat számára képeztek szaktanárokat. A minisztérium Pápára is tervezett egy ilyen pedagógiai főiskolát. Miután az Állami Tanítóképző a „Első Nevelési Munkaversenyen” országos első helyezést ért el, dr. Csoknyay József igazgatót és Lux Ibolya igazgatóhelyettest megbízták a főiskola szervezésével. A szervezést ugyanebben az évben le is állították. 1957-ben folytak az egyeztetések a főiskola elindításáról, a város vezetése azonban nem vállalta a megfelelő számú lakás biztosítását a képzős tanárok számára. Formailag ezért – vélhetően azonban más, politikai jellegű megfontolásokból is – a felsőfokú tanítóképzőt végül Győrben szervezték meg, ahova a pápai képző nemcsak a nevét, de a jogutódlást is magával vitte. 1959-ben megszűnt Pápán a középfokú tanítóképzés.
Az intézmény igazgatói:
Szováthy Lajos (1896–1902)
Láng Mihály (1902–1906)
Pethes János (1906–1913)
Kötse István (1914–1921)
Sarudy Ottó (1921–1923)
Szarka Lajos (1923–1933)
Kraft József (1933–1934)
Szemerédi János (1934–1938)
Csekő Árpád (1938–1945)
Zala István (1945–1946)
dr. Csoknyay József (1946–1959)
Baksa József (1959. január-február)
Felhasznált irodalom
Az Acsády Ignác Szakképző Iskola és Kollégium jubileumi emlékkönyve 1883–2008, szerk.: Horváth Tünde, Pápa, 2008.
Balogh Elvira: Iparostanonc oktatás Pápán, (In: Tanulmányok a kézműipar történetéből, Veszprém, 1999.)
A Pápai Ipartestület emlékkönyve 1886–1996. Pápa, Pápai Ipartestület, 1996.
A pápai kollégium története. Szerk.: Trócsányi Zsolt, Bp., 1981.
A pápai Petőfi Sándor Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola emlékkönyve 1948–1994, szerk.: Somfai Balázs-Somfai Jánosné, Pápa, 1994.
A pápai Petőfi Sándor Gimnázium és Szakképző Iskola emlékkönyve 1994–2004, szerk.: Somfai Jánosné, Pápa, 2004.
A pápai Petőfi Sándor Gimnázium emlékkönyve 2004–2014, szerk.: Huszár Endre, Pápa, 2014.
A pápai Türr István Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola jubileumi évkönyve 1638–1988, szerk.: Heitler László, Pápa, 1988.
Balla Imre: A Batthyány Lajos Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola, Élelmiszeripari és Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet története 1892–1992, Pápa, 1992.
Éhártné Varga Zsuzsanna: A pápai Állami Tanítóképző Intézet emlékezete 1896–1996, Pápa, 1998.
Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola és Leánykollégium, Gépíró és Gyorsíró Szakiskola évkönyve 1994–1995, szerk.: Magyar Géza – Torjai Csaba, Pápa, 1995.
Kapossy Lucián: Pápa város egyetemes leírása, Pápa, 1909.
Tungli Gyula: Pápai krónika. Cikkgyűjtemény a Magyar Millennium tiszteletére. Pápa, 2002.
VEML VIII. 604. A pápai államilag segélyezett iparostanonc-iskola iratai, 53. kd., 67/1933. iktatott irat, az iskola története
